Egy idős férfi Miamiból felhívta a fiát New Yorkban: „Figyelj, édesanyád és én elválunk. Elég volt negyvenöt évnyi szenvedésből.”

„Apa, miről beszélsz?!” – kiabált a fia.
„Nem bírjuk tovább egymás látványát”- válaszolta – „Torkig vagyok az arcával, torkig vagyok, hogy erről kell beszélnem, úgyhogy hívd fel a húgodat Chicagoban, és mondd el neki” –azzal letette.
A fiú aggódott, felhívta a testvérét.
A lány azt mondta: „Egy frászt válnak el!” és rögtön felhívta az apját: „Nem váltok el! Nem csináltok semmit, mindketten hazarepülünk holnap, hogy megbeszéljük ezt! Addig ne hívj ügyvédet, ne tölts ki semmilyen papírt, ÉRTESZ ENGEM?!” és letette.
Az idős férfi odafordult a feleségéhez és így szólt: „Oké, jönnek Karácsonyra és maguknak fizetik a repülőjegyet.”

Válasz

Nagyapám tanítása

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…


WASS ALBERT

Válasz

Egy munkahelyi felvételin a jelöltek morális képességeire próbáltak következtetni egy kis teszt segítségével. A kérdés így szólt:
"Mész az úton az autóddal, amiben rajtad kívül csak egyetlen utas fér el. Hirtelen meglátsz egy buszmegállót, ahol hárman állnak:
1. Egy öreg néni, aki láthatóan a halálán van, orvosi segítségre lenne szüksége.
2. Egy nagyon régi kedves barátod, aki egy ízben megmentette az életed.
3. Álmaid nője (férfije), akibe első látásra szerelmes lettél.
A kérdés: melyiküket vinnéd el, ha tudjuk, hogy csak egyet választhatsz közülük?
Ha a nénit, akkor esetleg sikerül megmentened az életét.
Ha a régi barátod, akkor visszafizetheted neki a régi tartozásodat.
Ha álmaid partnerét, akkor esetleg egész hátralevő életedet boldogságban töltheted."

A teszt eredményes volt, felvették az egyik jelöltet, holott nem szabályos választ adott. A válasza így szólt:
"Megállnék, odaadnám a régi ismerősömnek a kocsikulcsot, hogy vigye el az öregasszonyt kórházba, én pedig álmaim nőjével megvárnám a buszt."

Válasz

Egy mosolyon múlott

Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan.
Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki,
hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak: ,,Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!" A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz.
Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Előhúzott egy fegyvert, és azt mondta: "Atyám, ma reggel, mielőtt találkoztunk, arra készültem, hogy befordulok egy sikátorba, és szétloccsantom a fejemet. Amikor ön felbukkant, intettem és ön odajött. Válaszolt a hívásomra és a könyörgésemre. Aztán úgy beszélt velem, ahogy azzal beszélnek, akit szeretnek, de nem ez tartott vissza attól, amit terveztem. Távozóban a szemembe nézett, és rám mosolygott. Hét év óta ez volt az első jele az emberi szeretetnek, ami felém irányult, és el akartam mondani, hogy a mosolya visszaadta ma az életemet." Aztán beszélgettek még egy kicsit kettesben, a pap megtudta, hogy ez az ember valamikor orvos volt a John Hopkins Kórházban. A pap megáldotta, majd folytatta útját.

Később a pap elment a kórházba, és kérdezősködött a férfi felől. Különböző orvosoknak és nővéreknek említette meg az illető nevét, és azt mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott. Senki sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni.

Három évvel később csörög a telefon, és egy kellemes hang üdvözli a papot.
"Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötőben találkoztunk. Ismét itt vagyok a kórházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon - néha minden egy mosolyon múlik."

Válasz

Görög mese a barátságról

Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:

-Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?

-Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész.

- Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre.
Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?

-Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és ...

-Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem.

Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?

-Nem, épp ellenkezőleg...

-Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz.

- Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság.
Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?

-Nem igazán.

-Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen nagy becsben.

Válasz

Kelly munkából fáradtan és nyűgösen hazatérve, a házuk ajtajában találta a rá váró 5 éves kisfiát.

Fiú: „Anyu, lehet egy kérdésem?”
Anya:”Persze kincsem, mi lenne az?” –felelte a nő.
Fiú:”Mennyi pénzt keresel egy óra alatt?”
Anya:”Ez nem a te dolgod. Miért kérdezel ilyet fiam? –válaszolt a nő kicsit ingerültebben.
Fiú: „Csak szeretném tudni. Kérlek áruld el nekem, hogy mennyit keresel egy óra alatt a munkahelyeden?”
Anya „Ha ennyire szeretnéd hát legyen. 9 dollárt.”
Fiú: „Oh!” –hajtotta le a fejét szomorúan.
Fiú: „Kérhetek tőled kölcsön 4 dollárt?” –nézett rá kérdően.
Az anyuka mérges lett. „Ha az egyetlen oka annak, hogy pénzt kérsz tőlem, hogy vegyél valami furcsa kis buta kacatot magadnak, akkor nem adok. Fáradt vagyok nagyon, a szobád amúgy is tele van már a sok lommal. Fogd magad és menj fel a szobádba. Gondolkodj el azon, hogy miért vagy ennyire önző. Vannak fontosabb dolgok az ilyen kis apróságoknál. Egész nap keményen dolgoztam, de nem azért, hogy kacatokat vásárolj magadnak.
A kisfiú szomorúan, és csendben felment a szobájába, és magára zárta az ajtót. A nő bement a lakásba leült és megpróbált lenyugodni. Miért kérdez ilyen butaságokat a fiam, mire kellene neki az a sok kacat –gondolkodott magában.
Nagyjából egy óra elteltével, mikor már lenyugodott, higgadtan átgondolta az egészet. Lehet, hogy tényleg valami fontos dologra lenne szüksége az én kicsikémnek, más különben nem is szokott ő olyan gyakran kérni tőlem pénzt –elmélkedett. Felállt és elindult a fia szobájához.
Anya: „Kicsim fenn vagy még?” –kérdezte ajtón keresztül.
Fiú: „Igen anyu, még ébren vagyok.”
Anya: „Gondolkodtam odalent, és lehet, hogy az előbb túl durva voltam veled, ne haragudj. Tessék itt van 4 dollár tedd el szépen.”
A fiú hatalmas mosollyal ugrott ki az ágyból.
Fiú: „Oh, köszönöm szépen anyu!
Aztán fogta a pénzt és elővéve a perselyét a benne levőkkel együtt elkezdte megszámolni. Ezt látván az anya megint dühös lett.
Anya: „Miért kértél tőlem pénzt, ha már amúgy is volt neked? –kérdezte mérgesen.
Fiú: „Mert nem volt elég eddig. Viszont ezzel együtt már megvan a teljes összeg.” –felelte a fiú mosolyogva.
Fiú: „Anyuci, ezzel a pénzzel már van 9 dollárom. Megvásárolhatlak téged egy órára? Kérlek gyere haza holnap egy órával hamarabb.
Szeretnék veled vacsorázni.” –kérlelte a fiú az édesanyját.
Az anyuka összeomlott. Átölelte a kisfiát és könyörgött neki, hogy bocsásson meg.
Ez csak egy rövid történet azért, hogy emlékeztessen minket a mindennapjainkra. Ne hagyja senki, hogy kicsússzon az az idő a kezei közül, amit azokkal kellene töltenie akik igazán számítanak neki! Nem gondolom, hogy ez az órabér fontosabb lenne mint a gyerekeink, a párunk, a szüleink vagy a családtagjaink! Amennyiben holnap meghalunk, a cégünk felvesz valakit a helyünkre és folyik a munka tovább. Viszont a családunk, barátaink egész életükön át érezni fogják a hiányunkat!
Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem sok emberhez eljut! Gondolkodjatok el rajta!

Válasz

A férj egy pár órai horgászat után úgy dönt, hogy kiköt a csónakjával, és pihen egy kicsit. A feleség ekkor úgy dönt, hogy elviszi a csónakot egy kicsit, és majd olvasgat a tó közepén.
Be is indítja a motort, behajózik, és lehorgonyoz. Nem sokkal később megjelenik a horgászellenőr.
-Hölgyem! A tónak ezen a részen tilos a horgászat!
-De kérem, én nem horgászok, hanem olvasok!
-Igen, de minden eszköze megvan a horgászathoz, és barmikor elkezdheti!
-De mondom, hogy olvasok!
-Ha nem megy máshova, föl kell hogy írjam!
-Olvasásért?
-Nem, hanem mert tiltott területen horgászik! Most lehet, hogy olvas, de minden eszköze megvan a horgászathoz, és barmikor elkezdheti!
-Jó, de én meg akkor följelentem szexuális zaklatásért!
-De hisz magához sem értem! Nem is csináltam semmit!
-De minden eszköze megvan, és bármikor elkezdheti!
-További szép napot Hölgyem! -és ezzel továbbállt.
Tanulság: soha ne vitatkozz olyan nővel, aki olvas, mert az valószínű gondolkodni is tud!

Válasz

Egy férfi mikor meghal három fiára hagyja 17 tevéjét. Az első fiúra a tevék felét, a másodikra a tevék harmadát, a legfiatalabbra pedig a tevék kilenced részét. A három fivér belebonyolódik a tárgyalásba. 17 nem osztható kettővel. Nem osztható hárommal. Nem osztható kilenccel sem. A testvérek között egyre feszültebbé vált a hangulat. Utolsó mentsváruk egy bölcs öregasszony, akinek elmondják a problémájukat.

A bölcs öregasszony sokáig gondolkodik a helyzetükön, mire végre elmegy hozzájuk és azt mondja:
- Igazából nem tudom, tudok-e segíteni rajtatok, mindenesetre, ha szeretnétek, megkaphatjátok a tevémet.

Így már 18 tevéjük volt. Az első fiú megkapta a felét, ami kilenc. A második fiú megkapta a harmadát, ami hat. A legfiatalabb fiú megkapta a kilencedét, ami kettő. Ez összesen 17. Végül maradt egy tevéjük.
Amit visszaadtak a bölcs öregasszonynak.

Tanulság: Ha ugyanabból a szemszögből nézed a problémáidat és újra meg újra végigjátszod ugyanazokat a forgatókönyveket, sosem fognak megoldódni. Sokszor egy egészen kicsi változtatás is elég a gondolkodásmódodban, hogy a megoldhatatlan probléma megoldhatóvá váljék.

(Forrás: TED.com)

Válasz

A gyémántmező

Egy afrikai paraszt egyik nap egy nála megszálló utazó kereskedőtől hallott egy történetet olyan emberekről, akik elmentek Afrika szívébe, ahol gyémántmezőkre leltek, és mesésen meggazdagodtak. Ez izgalomba hozta és elhatározta, hogy eladja gazdaságát, megszervez egy karavánt, elindul a kontinens belsejébe, hogy ő is megkeresse a maga gyémántjait.

Sok éven át kutatott a kincsek után. Végül elfogyott a pénze, és mindenki magára hagyta. Kétségbeesetten vízbe ölte magát.
Közben az új paraszt, aki megvette a gazdaságát, egyik nap a szamarát itatta a folyóból, amely átszelte a birtokát. Észrevett egy követ, amely különös módon verte vissza a fényt. Hazavitte, és el is felejtette az egészet. Néhány hónapra rá ugyanaz az utazó kereskedő bekopogtatott hozzá, és megszállt nála éjszakára. Amikor meglátta a követ, izgalomba jött, és megkérdezte, hogy netán a régi gazda visszatért? Nem – volt a válasz – többé nem látták, de miért olyan izgatott?

A kereskedő felvette a követ, és ezt mondta: „Ez itt egy nagy értékű gyémánt!” Az új birtokos kételkedett, de a kereskedő kérte, hogy mutassa meg a helyet, ahol találta. Elmentek a folyóhoz, körülnéztek, és találtak egy újabb gyémántot, aztán egy újabbat, újabbat és újabbat. Kiderült, hogy az egész birtok egy hatalmas gyémántmező. Az előző birtokos elindult a kontinens belsejébe anélkül, hogy körülnézett volna, milyen gazdagságok vannak a közvetlen közelében. Nem vette észre, hogy a gyémánt ott hever a lába előtt. Az első paraszt ugyanis nem jött rá: a nyers gyémánt nem hasonlít ahhoz, amit már megmunkáltak. Egy tapasztalatlan szem számára úgy néz ki, mint a kavics. Metszeni, csiszolni kell, hogy úgy nézzen ki, mint amit az ékszereken látunk.

A tanulság:
Előfordulhat, hogy a mi gyémántmezőnk is ott van a lábunk előtt, de kemény munkának van álcázva. A mi gyémántmezőnk talán a képességeinkben rejlik, a képzettségünkben, a tapasztalatainkban, a szorgalmunkban, a városunkban, a kapcsolatainkban. Talán ott hevernek a lábunk előtt a gyémántok, csak figyelmesen körül kell néznünk, és dolgoznunk kell a csiszolásukon. Nem kell beutaznunk a világot, nem kell felforgatni az életünket. A legtöbb esetben ott van az ujjunk hegyében, amit keresünk. Felületesen szemlélve azonban nem tűnik kedvező lehetőségnek. Sok esetben inkább kemény munkának látszik.

Válasz

A kishullám, aki fél és nem érti, miért csapódik a parthoz.

Volt egyszer egy kishullám, aki odakint le- és felhullámzott az idő kezdete óta. Csak élvezte a napsütést és a szelet. Amíg meg nem látta a többi hullámot, amik a parthoz csapódtak, s nagyon megijedt. S a másik hullám is meglátta őt.

-Jaj, velem is ez fog történni?

A másik hullám megkérdezte tőle:

-Miért vagy szomorú?

S a kis hullám azt mondta:

-Mert össze fogunk ütközni, s mind semmivé válunk, hát nem érted?

De a másik hullám mondta:

-Te nem érted! Te nem csak hullám vagy, hanem az Óceán része!

Válasz