Japánban mindenkit senseinek hívnak, aki valamit tanít. Egy húszéves óvó nénit senseinek szólíthat egy 50 éves szülő, ezzel értékelvén a tényt, hogy tanítja a gyermekét. A magyar "uram"-, "hölgyem"-hez hasonlóan a másik iránti tiszteletet fejezik ki vele.

Japánban senseinek hívják a jogászokat és az orvosokat is, mint akik hagyományosan többet tudnak másoknál. Mivel a jogászokból gyakran lesz politikus, sokszor még a politikusokat is senseinek címezik. Tény, hogy Japánban a sensei szót túl gyakran használják. Mégis szerte a világon általános az a szokás, hogy a japán tanítókat így szólítják.

csak addig tanító, amíg a tatamin van. Ha valaki csak néhány órát tölt a tatamin tanítással, akkor kényelmetlen őt mindig másképp szólítani.

Azoknak az embereknek, akiket senseinek hívnak, a mindennapi életükben is tanítóként kell viselkedniük. Így az emberek továbbra is eképp szólíthatják őket, mert nem érzik szükségesnek a megszólítás megváltoztatását.

Ez egy újabb kérdést vet fel: hogyan viselkedjen egy tanító a mindennapokban? A Zen Buddhizmus fogalmazta meg az élet megértésének eszméjét. Ez az elképzelés azt sugallja, hogy megérteni az életet olyan érzés, mintha újjászületnénk. A "sen" azt jelenti, előbb, a "sei" jelentése megszületni. Tehát a sensei szó szerint azt jelenti, hogy előbb született ember.

Ezt itt nem fizikai, hanem spirituális értelemben kell venni. A sensei eredetileg azt jelentette, aki szellemileg előbb született másoknál. Amennyiben ehhez az eredeti jelentéshez tartjuk magunkat, csak azt nevezhetjük senseinek, aki megértette az élet lényegét, és akit így hívunk, annak élete 24 órájában, a mindennapjaiban is tanítóként kell viselkednie.

A tiszteletnek régen a világ minden táján nagy jelentősége volt. A tisztelet vonatkozhat emberekre, állatokra, fákra, és így tovább. Más szóval egyedül az élet és az élőlények méltók a tiszteletre. Senkinek sem szabadna élettelen dolgokra pazarolni a tiszteletét. Még az olyan bonyolult felépítésű szerkezetek, mint a Ferrari kocsik, vagy a nagy mesterművek esetében sem a tárgy az, amit tisztelünk, hanem a létrejötte mögött álló emberi munka.

Azért tiszteljük az életet, mert minden formája kötődik más élőlényekhez, és ezeknek a kapcsolatoknak a milliói és milliárdjai tartják fenn az életet a Földön. A tisztelet által jobb kapcsolat alakulhat ki az élőlények között, emiatt ez az egyik legfontosabb dolog az életben. A jelentésre tulajdonképpen az, hogy nem zavarjuk meg a különböző élőlények közötti kötelékeket.

A tisztelet kifejeződését hívták a régiek becsületnek. Azért voltak készek meghalni a becsületért, mert az életek közötti kapcsolat létfontosságú volt az emberek túlélése szempontjából. Mostanra a tisztelet és a becsület majdnem elfelejtődtek, mert olyan társadalmat hoztunk létre, amely az anyagon és a fegyvereken alapul. A túlélés immár nem az élők közti kapcsolaton, hanem a politikán és a fegyvereken múlik.

http://www.budomagazin.hu