Nehéz szívvel indultam útnak, mert nem tudtam, hogy milyen lesz a kirándulás. Gyerekeim már szerda óta rakodási lázban égtek. Végre eljött a csütörtök reggel. Majd két órás út után megérkeztünk Kovácspatakra.

Az első ebéd után fagyűjtés volt. Itt, az erdőben láttam először gyilkos galócát élőben.

Az első igazi élmény az esti sámán tűz volt. Segítettem a máglya elkészítésében. Nem egyszerű tűzrakás volt. A hölgy szertartás szerint a négy égtáj felé mutatta fel a máglyára kerülő fahasábokat. Végén valódi máglya lett. Alig vártuk a tűzgyújtást, mert csíptek a szúnyogok.  Csak a füsttől vártunk enyhülést.    

Elkezdődött a szertartás. Ha valaki engedte, hogy átjárja a tűz, az megérezhette a máglya körül kavargó erőt. A valódi sámánének és a tűz ereje szinte elrepítette az ember lelkét. Remélem sokan érezték ezt.

Csapat elosztásakor, minket-anyákat kihagytak. Szívesen részt vettünk volna a totóban. Eleinte, mert a szakmai kérdéseknél megbuktunk volna.

Bobozásról igazán nem tudok mit írni,mert nem mentem egy menetet sem. A gyerekek és a férfiak élvezték, tehát olyan rossz nem lehetet. Este, mi hölgyek(egypáran) összeültünk,és gondtalanul beszélgettünk.

 Nem kellett vacsorát főzni, mosogatni.Estére elromlott az idő. Lehűlt a levegő, esett az eső. Szombat reggelre nem volt villany, utána pedig víz. Civilizált embernek e-nélkül a két dolog nélkül megáll az élet. De megoldottuk! Először is a kávé főzése. Víz és villany nélkül. Megoldották a hölgyek. Ásványvíz és a konyhai gázrezsó.1:0 javunkra. Utána jöttek a vécéöblítési gondok. Bodó Sensei megoldotta.

Zárt szemetes kanna és a medence vize. Verhetetlen párosítás. Szájról szájra terjedt el a módszer.

Az nem jutott senki eszébe, hogy sűrű erdő mellett vagyunk. Mindenki fellélegzett, amikor estére lett víz és villany. Hiába mi már civilizáltak vagyunk. Sajnos megérkezett a vasárnap. Már nehéz szívvel készültem a búcsúra. Délután volt az utolsó csapatverseny.

A nem létező Anyák csapata itt másodszor vallott volna kudarcot. Minden versenyző megérdemelte a buzdítást. Bíró Misi azért, mert ott volt a fiam, Balázs azért, mert ott versenyzett a lányom, Rebeka pedig azért,mert végig csinálta az a gyilkos tempójú versenyszámot.

   Örültem, hogy részt vettem ezen a táborozáson. Sok olyan emberrel tudtam nyugodtan beszélgetni, akikkel ismerjük egymást, de mindig rohanunk, akár itthon, akár edzőtáborokban.

Teljesen más embernek ismertem meg Bodó Senseit, feleségét, Klárikát, drága doktornőt - Márta nővért, (Lukovics) Mónikát. Hálás vagyok János Senseinek is amiért rábeszélt a táborra. Megismerkedtem feleségével Sziszivel is, akivel eddig mindig csak kedvesen mosolyogtunk egymásra.

 Jól éreztem magam.

          A majdnem megalakult Anyák klubjának majdnem tagja: Varga Adri